OSHO gondolatok mindennapra 2016. június 25.

És most? „Miközben csinálsz valamit – faragsz, festesz, szobrot készítesz -, elveszel benne. Ez az örömöd, ez a meditációd. De amikor vége, természetesen visszatérsz az elméhez, és az elme azt kérdezi: „Mi értelme volt?” Azt mondják Gibbonról, hogy amikor befejezte a Föld történetének megírását, sírva fakadt. Harminc évig dolgozott, nappal és éjjel, jöttek-mentek az évek, és ő dolgozott és dolgozott. Mindössze négy órát aludt, és húsz órát dolgozott naponta. Amikor elkészült, sírva fakadt. A felesége hitetlenkedve nézte, a tanítványai hitetlenkedve nézték. Azt kérdezték: - Miért sírsz? Mindenki boldog volt, hogy a munka befejeződött, hogy elkészült a történelem legnagyobb szabású krónikája. Ő azonban csak sírt: - Most mit fogok csinálni? Befejeztem! És három éven belül meghalt, nem maradt más tennivalója. Mindig fiatal ember volt, azon a napon, amikor elkészült a munka, megöregedett. Ez történik minden alkotóval: a festő olyan szenvedéllyel dolgozik a festményén, hogy amikor elkészül, feltámad benne az érzés: „És most? Miért tette?” Nagy tudatosságra van szükség annak felismeréséhez, hogy a festés öröme magában a festésben rejlik. Nincs eredménye – a végcél és az eszköz nem különülnek el egymástól. Ha élvezel valamit, az az értelme, ne keress semmi mást. Mi másra lenne szükséged? Az eredmény magában a folyamatban rejlik. Fejlődtél általa, ez az eredmény. Mélyebbé váltál általa, ez az eredmény. Közelebb jutottál lényed középpontjához, ez az eredmény. Ha tudatos vagy, az értelmetlenség érzése el fog tűnni. Forrás: OSHO Mindennapra